A Neuro-Lingvisztikus Pszichoterápia (NLPt)

Az NLPt

A Neuro-Lingvisztikus Pszichoterápia (NLPt) integratív-kognitív megközelítésű, rendszerelméletű imaginatív (képzeleti munkára alapozó) pszichoterápiás módszer. Alapját a Neuro-Lingvisztikus Programozás kommunikáció-fejlesztő rendszere adja, helyzetspecifikusan, kifejezetten klinikai pszichoterápiás célokra alkalmazva.

A neuro annyit jelent, hogy idegi. A lingvisztikus azt jelenti, hogy a szavakhoz, a beszédhez és a jelentéshez tartozó, ill. nyelvi formákhoz kötődő folyamatokat vesszük figyelembe. A két szó összekapcsolása arra utal, hogy mindezen folyamatok idegrendszeri leképződésének figyelembe vételével próbáljuk az eredeti idegi kódolást megváltoztatni (=programozás), olyan új formában, amely megkönnyíti az alkalmazkodást, és segíti a belső pszichés egyensúly kialakulását, és mindezt pszichoterápiás technikákkal érjük el. A módszer alapját az a tény képezi, hogy a szavak, a nekik tulajdonított jelentések, a verbális gondolkodás, és a nyelvi formulák erősen asszociálódnak  és összekapcsolódnak a pszichés folyamatokkal, majd reflexesen rögzülnek, ezen keresztül olykor rögzítve szenvedést okozó hatásokat. A reflexek azonban feloldhatóak, és kialakíthatók olyan jelentés-reakció kapcsolatok, melyek nem okoznak többé lelki nyomást.

Pl. az iskolai felelések során érzett szorongás, remegés, gyomorgörcs, gondolkodási blokk, dadogás felnőtt korban is jelentkezhet, ha mondjuk egy konferencián előadást kell tartanunk, ezért kerüljük a nyilvános szereplési lehetőségeket. Az NLPt-vel elérhető, hogy ezek a reflexek lecsökkenjenek a felkészülési stressz minimális szintjére, amit „pici lámpaláznak” hívunk.

Kialakulása John Grinder és Richard Bandler nevéhez fűződik, akik a hetvenes években a hatékony emberi kommunikáció sajátosságainak vizsgálata során a kor leghatékonyabbnak tartott pszichoterapeutáinak kommunikációját részletesen elemezve próbáltak könnyen, hatékonyan használható, reprodukálható algoritmusokat létrehozni. Elsősorban Milton H. Erickson, Fritz Perls és Virginia Satir munkásságát vizsgálták behatóan.

Munkásságuk összetett alapokra épült:

  • Gregory Bateson kibernetikával és az emberi gondolkodással kapcsolatos elméletei, különös tekintettel a Robert Dilts által továbbfejlesztett tanuláselméleti modell logikai szintjeire, illetve az egységesített térelméletre.
  • Albert Bandura kognitív tanuláselméleti modellje, a modellezés megközelítése, valamint Bandler és Grinder ezzel kapcsolatos gyakorlati fejlesztései.
  • Noam Chomsky transzformációs nyelvtana, Alfred Korzybski időkötés fogalma, és Glasersfeld elmélete, melyek Bandler és Grinder nyelvészeti modelljének alapjául szolgáltak.
  • Pribram, Galanter, és Miller kutatása az emberi tevékenység alapvető célorientáltságáról.
  • William James elméleti írásai az érzékelési reprezentációs rendszerekről, mint az információfeldolgozás és az egyén szubjektív élményének alapelemeiről.
  • Milton H. Erickson, Fritz Perls és Virginia Satir munkamódszerének modellezése, melynek eredményeként Bandler és Grinder megalkotta az egyén identitásában létező, tudatos és tudattalan folyamatokból álló funkcionális és független részek elméletét.

Bandler és Grinder a kialakított algoritmusokat, a hatékonynak bizonyult kommunikációs elemeket egy strukturált, integrált rendszerbe illesztette, melynek a Neuro-Lingvisztikus Programozás (NLP) nevet adták. Az NLP sok területen – az oktatásban, az üzleti tanácsadásban, a szupervízióban, a szervezetfejlesztésben, illetve a sport és egészségpszichológiában is – érvényt szerzett magának, pszichoterápiás módszerként azonban egyértelműen körülhatárolható, elméletét és gyakorlatát tekintve stabil módszertannal és széles alkalmazhatósági körrel rendelkezik.

A 90-es évek elejére Peter Schütz és Helmut Jelem munkássága révén született meg az NLP pszichoterápiás alkalmazása, a neuro-lingvisztikus pszichoterápia (NLPt), amely kiegészült Gregory Bateson, Robert Dilts, Albert Bandura, és Noam Chomsky munkásságával. Integrált, kognitív szemléletű, rendszerelvű, imaginatív és műveleti pszichoterápiás módszer. Célorientált pszichoterápiás eljárás, különös tekintettel a személyiség reprezentációs rendszereinek, szimbólumainak, metaforáinak és kapcsolati mintázatainak műveleti alkalmazására.

Az NLPt alkalmazható egyéni, pár- vagy csoport-terápiás környezetben. Alapvetően célorientált, és különös hangsúlyt fektet az egyén reprezentációs rendszereire, metaforáira és kapcsolati mátrixára. A módszer célja az egyén kísérése és támogatása alkalmazkodásában, életképes céljai elérésében. Segíti a tünetek, megbetegedések, elakadások mögött rejlő eredendően pozitív szándék (mivel ezek kezdetben alkalmazkodási megoldások voltak) hatékonyabb kiteljesedését, így a korábbi zavaró külső és belső viselkedések helyett mind az egyén, mind a környezet számára elfogadható módokon alakulhat ki és integrálódhat a személyiségbe. Az NLPt módosult tudatállapotban használ direktív, viselkedésterápiás elemeket is ötvöző technikákat, melyek azonnali célja a diszfunkcionális viselkedés megváltoztatása, sok esetben „insight” (felismerő tudatosítás, megvilágítás) nélkül. A módszer hatékonyan alkalmazható rövid-terápiás beavatkozások során, illetve krízishelyzetekben. A hatékony korrekció alkalmas a terápiás raport (összehangolódás a kapcsolódásban) elmélyítésére, s így az adott esetben szükségesnek ítélt hosszú távú terápia elfogadására is.


Hagyj egy kommentet.


WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com