A Pszichodráma

A pszichodrámáról általában

 A pszichodráma – mely hatásmechanizmusát a belső lelki tartalmak, élmények és konfliktusok megjelenítésén keresztül fejti ki – felhasználási területe rendkívül széles: alkalmazható az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, konfliktus kezelés-, személyes hatékonyság fejlesztése során, de jó kiegészítő módszer oktatásban, képzésben is.

 A pszichodráma eredetileg Jacob Levi Moreno által a század első felében kidolgozott akcióelvű, cselekvésközpontú, tüneti- és feltáró jellegű csoportpszichoterápiás módszer, melyet Mérei Ferenc honosított meg Magyarországon az 1970-es évek elején.

Moreno a módszer kidolgozása során az aktív, cselekvő, spontán önkifejezés felszabadítására törekedett, miközben elsősorban nem az egyént, hanem az egyénekből összetevődött csoportot helyezte a figyelem és a pszichoterápia középpontjába. Moreno elméleti rendszere három nagy ismeretanyagból áll; a szociometria, a csoportpszichoterápia és a szociodráma illetve pszichodráma területeiből, mely utóbbi alapgondolata, hogy az emberi spontaneitás és kreativitás a cselekvésbe ágyazódva érvényesül, s a cselekvésbe ágyazott helyzetet képes az egyén tudatosítani. A pszichodráma módszere kognitív (elme működés szintjén) és emocionális (érzelmi) szinten tudatosít, testi-fizikai szintű átéléssel, és teszi ezek által lehetővé a verbális (magas szintű gondolkodási) és preverbális (a beszéd kialakulás előtti életkorok működésére jellemző) szintekkel való egyidejű terápiás munkát.

 A pszichodráma alkalmazása rendkívül szerteágazó, eszköz arra, hogy megfelelő terápiás indikációval gyógyítsunk, hatékonyan alkalmazható az önismeret fejlesztésében, szervezetfejlesztésben, közösségformálásban, és jól használható az oktatásban, képzésekben is.*

 

Pár szakmai alapfogalom a teljesség igénye nélkül, hogy jobban értsék a lényeget:

 Drámavezető: leader. Általában ketten vannak. A drámajátékokat felváltva vezetik. A másik közben coleaderként támogatja a vezető munkáját.

Protagonista: a csoporttagok közül az a személy, akinek a problémájával játszunk. Önként jelentkezik a játékra, maga választja ki milyen témával szeretne játszani, a csoport szociometrikus választási sorrendje alapján lesz belőle játékos.

Antagonisták: a protagonista játékához kiválasztott szereplők, akik önként vállalva ezt a szerepet, segítenek életre kelteni a problémában résztvevő alakokat, tényezőket.

Drámatér: a szobának a csoport által közrefogott területe, ahol a játék zajlik.

Shearing: jelentése „megosztás”. Egy-egy játékot követően a csoport tagjai megoszthatják a protagonista játékához kapcsolódó saját élményeiket. Nem kötelező, de segíti a csoport problémához való kapcsolódását, a tudatosulásokat, ill. a megosztás révén a csoporttagok közötti intimitás kialakulását és elmélyülését.

Szerep-visszajelzés: az antagonisták lehetőséget kapnak, hogy megosszák a protagonistával azon tapasztalataikat, élményeiket, amelyet a játék során megéltek. Ezek sokban tudják továbbsegíteni a protagonistát a problémája megoldásában, megértésében, a jelen lévő tényezők tudatosításában.

 

Kis betekintő egy csoport működésébe, anélkül, hogy lelőnénk a poént

 A drámacsoportok kialakítása során minden jelentkezővel előzetesen elbeszélgetünk, és ezen első interjúk alapján integráljuk őket a csoportokba.

 Általában minden pszichodráma csoportban az első két nap / első 20 óra után kell végleg elköteleződni. Az elköteleződés annyit jelent, hogy a csoportot lelkiismeretesen, hiányzások nélkül végigjárjuk. Innentől a legtöbb csoport zárt csoport, tehát senki új tag nem csatlakozik már a csoporthoz. Kivétel ez alól, ha a drámavezetők dinamikailag fontosnak tartják az új csoporttag beiktatását. Ennek szakmai feltételei vannak.

Egy csoport még a legelején meghatározott óraszám végéig tart. Ezt követően a csoport feloszlik, egy új munkában új csoportok szerveződnek, melyre a belépés már nyitott egészen a következő elköteleződésig. A zárt drámacsoportok időintervalluma általában 150-300 óra között van. Nyitott vagy félig zárt csoportok ettől a menetrendtől eltérhetnek.

 A pszichodráma csoportok tematikusan tartalmaznak ismerkedő és bemelegítő játékokat, kis- és nagy drámajátékokat, nyitó és lezáró köröket, önismereti gyakorlatokat és szüneteket. Ezek dinamikailag jól felépített sorrendben, általában spontán és tervezetten zajlanak. Ezeket kiegészíthetik egyéb csoport-technikák.

 A protagonisták kiválasztása legtöbbször szociometriai gyakorlatokkal dől el. A hosszabb-rövidebb bemelegítő játékok után feltesszük a kérdést, kinek volna aznapra játék-igénye. Ők kiállnak/kiülnek a drámatérbe, és elmondják, hogy mi a játékuk témája, felvázolva az alapproblematikát. Ezt követően a csoporttagok eldöntik, hogy kinek a játékára kíváncsiak a legjobban, majd mögé állnak. A játékok sorrendjét a választások száma dönti el. Általában törekszünk arra, hogy minden kiülő játsszon, de ebben többnyire az idői keretek határoznak, illetve bizonyos játékok prioritást igényelnek a megjelenő érintettségek miatt, így a sorrendet a drámavezetők döntése alapján megváltoztathatjuk.

Az érintettség azt jelenti, hogy a bizonyos drámajátékok másokban is nagyon megindítanak egy-egy problémát, olykor érzékeny helyzetet előállítva, és ez mindenféleképpen mielőbbi feloldást kíván a megjelenő megélések miatt. Ezt a drámavezetők többnyire látják, és jelezni is kell/érdemes számukra.

 

Senkit nem kötelezünk játékra, de általában érdemes játszania mindenkinek. Egy 150 órás csoport esetén a legtöbben eljutnak odáig, hogy játék-igényük támad. A hosszabb csoportok mélyebb és sokrétűbb fejlődést tesznek lehetővé.

 A pszichodráma fókusza az egyéni életen, és az életdrámák belső drámaként való megjelenítésére helyeződik, ettől nagyon hatékony, és mélyre nyúló terápiás hatású eszköz.

*Forrás: Magyar Pszichodráma Egyesület


Hagyj egy kommentet.


WP Facebook Auto Publish Powered By : XYZScripts.com