A kognitív- és viselkedésterápiás (cognitive behavioral therapy, CBT) megközelítés Aaron Beck nevéhez fűződik, aki az 1960-as években dolgozta ki terápiás rendszerét. E megközelítés lényege, hogy az emberek szemléletmódja és hiedelmei alapvetően meghatározzák az érzelmi reakcióikat és a viselkedésüket. Ez azt jelenti, hogy ugyanannak az eseménynek különböző jelentése lehet az egyes emberek számára. A kognitív terápia filozófiai gyökerei az ókori sztoikus filozófusokig vezethetők vissza:

„Az embert nem maguk a dolgok, hanem az a mód zavarja meg, ahogyan a dolgokat látja” – írta Epiktétosz görög bölcselő.

A különböző pszichés megbetegedések esetén zavart szenved az információfeldolgozás, és így az események és történések torzult, félreértelmezett jelentést nyernek. Ennek következményeként alakulnak ki a különböző negatív érzelmi állapotok. Így például egy depressziós személy már egy kisebb kudarcot is saját értéktelensége bizonyítékaként értelmezhet. Egy hipochondriás szorongásban szenvedő pedig hajlamos lesz arra, hogy akár enyhe testi tüneteket is valamilyen súlyos betegség jeleként fogjon fel.

 A viselkedésterápia olyan módszerek együttese, melyek az egyén és a környezete kapcsolatában létrejövő zavarok megszüntetését célozzák.  (Javarészt életviteli, életvezetési, figyelmi, akció-reakciós és kommunikációs zavarokra kell gondolni.)

A viselkedésterápia egyik elve, hogy minden viselkedésünk tanult ezért a nem hatékony viselkedés helyett, képesek vagyunk eredményesebb viselkedések megtanulására. Ennek a tanulási folyamatnak során a kliens megtanul megküzdeni a nehéz helyzetekkel, elsajátítja a nem kívánt cselekvés feletti uralmat, új adaptívabb viselkedéseket tanul meg. Eközben megváltozik a külvilágról alkotott belső képe is és nem észlel veszélyt ott ahol nincs ( pl.: közlekedés, vizsga, zárt helyek).

 A kognitív terápia célja a hibás, káros, torz gondolkodási mintázatok felismerése és megváltoztatása.

A kogníció szó jelentése, mérlegelés, vizsgálat, megismerés. Azt a folyamatot jelöli mely során az egyén a külvilágból szerzett tapasztalatait, információit a saját egyéni szűrőrendszerén keresztül feldolgozza.

Fontos része a közös aktivitást igénylő munkának, a pszichológus és a kliens közötti szakértői beszélgetés, melyben megismerjük azt, hogy a kliens hogyan látja önmagát, a világot és a jövőjét. Ezután a kliens megfigyeli a különböző helyzetekben keletkező, érzéseit, gondolatait és megtanulja elkülöníteni a hibás és a rosszul működő beállítódásait. Revízió alá veszi, logikailag felülvizsgálja irracionális hiedelmeit és ütközteti azokat a valóság reális elemeivel. Megtanulja a hatékony és reális információfeldolgozást, képessé válik negatív gondolatainak kontrollálására.

 A kognitív-viselkedésterapeuták abban segítik pácienseiket, hogy felismerjék és megváltoztassák hibás, torzított gondolkodási folyamataikat. Ennek első lépése, hogy felismerjék azokat a gyakran visszatérő negatív automatikus gondolatokat (NAG-ok), melyek a legkülönbözőbb szituációkban megjelennek, és minduntalan negatív érzelmeket eredményeznek. Az információfeldolgozás zavara az ún. „kognitív torzításokban” is megnyilvánul. Ilyen pl. a „minden vagy semmi típusú gondolkodás”, amikor is a személy szélsőséges, fekete-fehér kategóriákban gondolkodik (pl. „ha ma nem hívott fel a barátnőm, akkor nem is vagyok fontos neki”), vagy az általánosítás és generalizálás („Marcsi megbántott, biztosan haragszik rám és nem szeret. Engem senki sem szeret!”). A terápia célja ezeknek a torzított gondolatoknak, valamint az ezek mélyén húzódó téves vélekedéseknek, hiedelmeknek a felismerése és megváltoztatása. Ebben a folyamatban, és egyben saját javulásában is, a páciensnek aktív, együttműködő szerepe van.

 Bár a kognitív viselkedésterápia elsősorban a jelenre, az aktuális problémákra fókuszál, annak a megértésére is hangsúlyt helyez, hogy hogyan és miért alakultak ki a torzított hiedelmek, valamint, hogy milyen tényezők tartják fenn a félreértelmezéseket. A torzítások és félreértelmezések azonosítása, korrekciója és reálisabb helyzetértelmezés kialakítása a pszichés problémák jelentős csökkenéséhez, klinikai javuláshoz vezet.

 A kognitív viselkedésterápia ma már elismerten az egyik legfontosabb pszichológiai kezelési forma a pszichiátriai és pszichológiai problémák széles körében. Számos kontrollált vizsgálat bizonyítja hatékonyságát a depresszió, a pánikbetegség és egyéb szorongásos zavarok, valamint evészavarok kezelésében.

A kognitív viselkedésterápia un. rövid terápia (a zavar súlyosságától függően 10-20 ülés), mely idő alatt jelentős javulást lehet elérni az eljárás szakszerű alkalmazásával. Ha az okok személyiségfejlődésben való elakadásokkal, regressziókkal, vagy traumatikus hatásokkal terheltek, a megfelelő hatás több időt vehet igénybe és kombinált terápiás eljárást igényel.

Források: A Kapcsolat Ambulancia és a SOTE honlapja a saját kiegészítéseimmel