Az alábbiakban azokról a pszichológiai iskolákról, módszerekről, eszközökről és a megtanulásukhoz szükséges képzések irányelveiről tájékozódhat, melyek a személyes szakmai képzettségem részét képezik. Így többet megtudhat mindarról, amivel dolgozom.

Az integratív pszichoterápia (IPt) elméleti és módszertani háttere

Általános ismertető az IPt-ről:

A módszer lényege az integratív szemlélet, mely elsősorban módszertani, technikai, másodsorban elméleti síkon nyilvánul meg. A technikai síkon ez egy adott pszichés problémára, illetve pszichoterápiás célkitűzésre, feladatra alkalmazható több, a nemzetközi és hazai irodalomban is hatékonynak ítélt módszer ötvözését jelenti, függetlenül azok elméleti hátterének különbözőségétől. Ugyanakkor feltételez egy minden terápiás elméletben közös, általános emberképet, az egyén belső folyamatainak egy általánosan elfogadott szemléletét; távlatilag a módszer célja a különböző pszichológiai elméletek részleteikben történő integrálása, a különböző rész-elméletek egyetlen, gyakorlatban alkalmazható szerkezeti modellben történő bemutatása. Az integratív szemlélet alapelve szerint az ember belső folyamatainak leírását célul kitűző különböző elméletek, iskolák egyetlen, közös tartalmat írnak le különböző „nyelven”, ezért kitűzött célja a hasonlóságok keresése, a szakkifejezések egymás nyelvére történő lefordítása, az elméletek integrálása.

Történelem: Az integratív szemlélet a nemzetközi irodalomban jelentős történelmi múltra tekint vissza. A pszichoterápiában már meglehetősen korán megjelentek a különböző pszichoterápiás irányzatok szintézisére tett kísérletek. Az egyik legelső még a 30-as évekből származik /French, 1933/, és konkrétan a pszichoanalitikus és a pavlovi nézetrendszer közös nevezőre hozására törekedett. Az 1950-es évektől folyamatosan jól nyomon követhető térnyerése, a különböző, integratív szemléletet valló pszichoterapeuták számának növekedése – elsősorban az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, Európában és Ausztráliában. Dollard és Miller integrációs kísérletei mellett Lazarus pszichoterápiás eklekticizmusra irányuló tudományos munkássága befolyásolta jelentősen a pszichoterápiás szemléleteket. A 60-as évek amerikai pszichoterápiás gyakorlatát már egyre inkább a különböző pszichoterápiás technikák esetre centrált kombinációja jellemezte, míg ugyanakkor mind gyakrabban jelentek meg olyan nézetek, amelyek tagadták, hogy a pszichoterápiás eljárások bármely elméletből egyenesen levezethetőek lennének. A kritikai megközelítés a pszichoterápiát úgy definiálta, mint a pszichológiai tudomány gyakorlati alkalmazását, amelynek során a terapeuta a speciális esetek szükségleteinek megfelelően keres, illetve teremt közelítésmódot, közeget, beavatkozási pontokat és az ehhez szükséges technikai eljárásokat.

Mindezek az események jelentős befolyással voltak az integratív szemlélet alakulására. Számos olyan pszichoterápiás szervezet született, amelynek legfőbb célkitűzése az egyes szemléletmódok konvergenciájának és integrációjának elősegítése (Society for the Exploration of Psychotherapy Integration, International Academy of Eclectic Psychotherapists, stb.). 1988-ban az amerikai állami National Institute of Mental Health által szponzorált szakmai konferencia végkövetkeztetései szerint a különböző pszichoterápiás iskolák legjobb elemeinek integrációját célzó törekvésektől a pszichoterápia hatékonyságának növekedése várható. A 70-es évektől folyamatosan jelentek meg olyan, a szakmai közvéleményt jelentősen befolyásoló munkák, amelyek a különböző pszichoterápiás irányzatok szintézisére törekedtek, illetve az ebből eredményeztethető eklektikus gyakorlat alapjait tárgyalták.

A modern integratív szemlélet három alapelvre épül:

• technikai eklekticizmus
• elméleti integráció
• közös hatótényezők keresése

A hazai gyakorlatban is nyomonkövethető az a tendencia, hogy az egyes klinikai képek kezelésére speciálisan összeállított programcsomagok születnek, amelyekben sokféle módszer kombinált alkalmazása történik. A különböző kórházi pszichiátriai osztályokon kialakított kezelési modellek kiváló példát nyújtanak erre, legyen szó akár táplálkozási zavarokról, affektív személyiségzavarokról, szorongásos, fóbiás panaszokról, vagy játékszenvedélyről. A jövőben – várhatóan – a pszichoterápiás kezelések a diagnózison túlmenően mindinkább a kliens-változókhoz fognak igazodni. A napi gyakorlatban az integratív megközelítés azt jelenti, hogy minden egyes esetben külön mérlegelni szükséges az egyes betegségalakító tényezők arányát, meghatározni a változás szükséges és lehetséges irányát, megkeresni a beavatkozási pontokat, s ezekhez megpróbálni minél szelektívebb terápia-változókat rendelni.

Az integratív pszichoterápia által felhasznált módszerek legtöbbje a terápiás órák jelentős részében használja fel a módosult tudatállapot formáit – relaxáció, mélyhipnózis, majd ezek a módszerek az integratív személet keretében a kognitív viselkedésterápia elméleti és gyakorlati alkalmazásával egészülnek ki.

A módszer célja olyan eszközök biztosítása a pszichoterapeuta számára, mellyel az emberi psziché megbetegedéseinek és elakadásainak legszélesebb spektruma kezelhetővé válik. Alaptételként fogadja el, hogy eme spektrum egymástól jelentős mértékben különböző jelenségeket foglal magába, s ezért egy integrált szemlélet mentén fontosnak tartja az adott kliens aktuális belső folyamatainak, személyiségstruktúrájának, és a változás előfeltételeként elfogadott motiváció és énerő mértékének felmérését, valamint a megfelelően alkalmazható technikák kiválasztását és személyre-szabását.

A felhasznált módszerek közül a katathym imaginatív pszichoterápia (KIP), valamint a hipnoanalízis – ego state terápia a mélylélektani személyiségelméleten, patogenezisen és terápia-elméleten alapul, és elsősorban a koragyerekkori elakadások, általánosan sérült személyiségstruktúrák, pervazív tünetegyüttesek és súlyos neurotikus állapotok esetén a hosszútávú (több, mint 40 terápiás óraszámú) pszichoterápiás beavatkozások elsődleges eszközét alkotják.

A neurolingvisztikus pszichoterápia (NLPt), a kognitív-viselkedésterápia (CBT), a hipnobehaviorális technikák és az Ericksoni rövidterápia (EBT) elsősorban a tanulás-lélektani, kognitív és bio-pszicho-szociális személyiségmodellre épülnek, és kiválóan alkalmazható eszközei a konkrét tematikával és jól funkcionáló személyiséggel, megfelelő motivációval és énerővel rendelkező kliensek rövidtávú (15-40 terápiás óraszámú), célzott, stratégiai jellegű pszichoterápiájának.

A hipnoterapeuta képzésről:

A pszichológiában a van egy tény, amit már a képzésünk kezdetén belénk nevelnek: a pszichológus két dologgal dolgozik

• a szaktudásával;
• a személyiségével.

Mindkettőt alaposan ismernie, értenie, kezelnie, fejlesztenie és megfelelően használnia kell. Így a képzéseink alapjaiban mindkét dimenziót érintik.

Az integratív hipnoterapueta képzés során egyenlő hangsúly kerül az alábbiakra:

• sajátélmény
• a módosult tudatállapot létrehozása, felhasználása és általános jellemzőinek megismerése
• az integratív pszichoterápiás módszerek és azok elméleti hátterének módszertiszta elsajátítása
• a pszichoterapeuta személyiségének jellemzői, önismeret
• a pszichopatológia és a személyiségfejlődés, valamint az általános pszichoterápiás szabályszerűségek, a betegvezetés és a kapcsolatkezelés beható ismerete

A cél olyan sokoldalú és érett terapeuták képzése, akik a terápiás változók sokaságával tudnak bánni, s ezeket képesek megfelelően szintetizálni.